Túl Gyors Életet Élsz? - Kerüld a Kiégést!

A burn out angol kifejezés magyarul kiégést jelent. Ez egy olyan jelenség, ami kifejezi azt a fajta lelki kimerültséget, amely a folyamatos fokozott stressz, érzelmi megterheltség eredményez. Ez egy szindróma, egy kór, ami valóban betegségnek számít. A kiégés veszélye főleg azokat az embereket érinti, akiknek munkahelyük megköveteli a folyamatos lelki jelenlétet, a veszélyes helyzeteket, akik folyamatosan emberekkel érintkeznek, rájuk zúdul sok megoldandó feladat, probléma, nagy felelősséggel járó munkák. Ilyenek: az orvosok, nővérek, pedagógusok, rendőrök, tűzoltók, mentősök, vezető beosztásúak, személyes vagy telefonos ügyfélszolgálaton, reklamáción dolgozók.

A kiégés nem egyik napról a másikra megy végbe. Ez egy folyamat, aminek 12 szakasza van. Minden szakasszal egyre reménytelenebbek a kilátások, egyre rosszabb a helyzet és egyre mélyebb depresszióba lehet süllyedni.

A kiégett emberek elvesztik céljaikat és már szinte csak negatív érzelmeket tanúsítanak maguk és mások irányába is. Minél előbbi szakaszban ismerjük fel a kórt, annál rövidebb idő alatt lehet elérni a gyógyulást.  Persze az, hogy kinél milyen mértékben jelentkezik vagy hogy melyik szakasz meddig tart az erősen személyiségtől és környezettől is függ.

Ha valaki észleli magán vagy környezetében bárkin a kiégés tüneteit mindenképpen tudatosítsa azt, hogy ez egy betegség és igyekezzen elkerülni a teljes kiégést, visszavezérelni életét a megfelelő mederbe.

A kiégés szakaszai:

1. Bizonyítani akarásból a bizonyításkényszer

A bizonyítani akarás jó dolog, de ha átfordul abba, hogy mindent félresöpörjünk a cél elérése érdekében az már probléma.

Emlékeztessük magunkat eredeti elhatározásainkra!

2. Fokozott tempójú erőfeszítés

Ekkor már a bizonyítási kényszer annyira erős, hogy az illető nem fogadja el mások segítségét, mindent ő és sürgősen akar elintézni. Ettől csak rosszabbul fognak menni a dolgok, bekövetkezhet a kontrollvesztés.

Osszuk el a feladatokat! Gondoljuk végig mitől tartunk!

3. Személyes igények elhanyagolása

Annyira szeretne mindent maga intézni, hogy teljesen megfeledkezik azokról a dolgokról, melyek addig mindennapjaiban jelen voltak. A munkát is hazaviszi, alig van ideje a családra, nevetésre. Ez egy komor állapot.

Készítsünk napi- heti tervet! Nézzük át mindent megtettünk-e amit szerettünk volna!

4. Személyes igények és konfliktusok elfojtása

Ekkor az alany észreveszi, hogy baj van de környezete elől igyekszik elrejteni félelmeit. Ha valaki rákérdez tagad és rábeszéli magát, hogy ez nem is úgy van.

Osszuk meg érzéseinket másokkal, vegyük komolyan véleményüket és hagyjunk több időt a pihenésre!

5. Értékrend megváltozása

Mivel már nem számít, hogy régebben mit csináltunk szívesen ebben a szakaszban elkezd átértékelődni az egész a világról addig alkotott képünk, értékrendszerünk. Elkezdődik a begubózás, máshogy ítéljük meg a dolgokat.

Tekintsük át mi a legfontosabb számunkra, ne feledkezzünk bele egy-egy dologba! Ne akarjunk végül egyedül maradni! Tartsuk szem előtt mi az életcélunk!

6. Fellépő problémák tagadása

Csak arra tudnak gondolni, amibe belevetették magukat. Megszűnik minden más. Nem érdekes semmi. Minden kapcsolata tönkremegy, felesleges időtöltésnek ítél meg mindent, ami nem az adott tevékenységért van.

Az már elég egyértelmű jel, ha valaki olyan közelgő eseményről nem tud, amiről mindenki más igen pl: városi ünnepség. Próbáljuk rábírni őket a probléma kimondására!

7.Visszahúzódás:

Az illető teljesen elhatárolja magát másoktól, mert rájön, hogy már nagyon elrontotta a dolgokat, de fél megjavítani azokat.

Próbáljuk elérni, hogy az illető belássa, igenis szüksége van más emberekkel való érintkezésre!

8. Magatartás megváltozása

Elhatározza, hogy őt nem lehet szeretni. Nem is nagyon lehet hozzá szólni, mert mindent támadásnak vél. Olyan szélsőséges változások következnek be, mint például alkoholfogyasztás vagy dohányzásra való rászokás vagy épp arról való leszokás, öltözködés megváltozása, stb.

Szeretetet és együttérzést kell iránta tanúsítani! Rá kell venni, hogy sorolja fel miben változott meg!

9. Deperszonalizáció

Már nemcsak a külvilágról, de önmagáról sem vesz tudomást. Nem tesz különbséget veszélyes és veszélytelen között. Nincs félelemérzete.

Mindenképpen igyekezzünk szakemberhez juttatni a beteget!

10. Belső üresség

Teljesen elhagyja önmagát, próbálja az érzelemmentességet kábítószerrel esetlen futó kalandokkal pótolni. Kevés sikerrel. Pánikrohamok, fóbiák jelenhetnek meg!

Pszichoterápia szükséges!

11. Depresszió

Kétségbeesés, reménytelenség és kimerültség jellemzi. Gyakran nem hajlandók kimozdulni otthonról, mindent kilátástalannak lát. Nem örül semminek.

Itt már számolni kell azzal, hogy az öngyilkosság gondolata foglalkoztathatja! Orvosra van szükség!

12. Teljes Kiégettség

Ez már életveszélyes állapot a hihetetlenül erős testi-lelki megterhelés miatt!

Azonnali kórházi kezelés szükséges!